Mi minden kerülhet elő a barlangokból? |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A 2019-es év különösen sikeres volt a régészet területén. Több helyen, így Magyarországon is olyan leletegyüttesekre bukkantak, amelyek egyszerre árnyalták és ki is egészítették azt a képet, amelyet eddig megismertünk a legrégebbi korokról. |
|||||||||||||
Maradt nyomuk bennünk a neandervölgyieknek is Az osztrák tudósokkal közösen végzett vizsgálatok eredménye többféle szempontból is fontos tanulságokkal szolgált. A fogak szerkezete, alakja és felszíni dudorai például azt bizonyították, hogy egykori tulajdonosaik részben a neandervölgyiekhez, részben a Homo sapiensekhez tartoztak. Ez pedig azért fontos, mert hosszú ideig úgy tudták: a neandervölgyi emberek anélkül tűntek el a Földről, hogy nyomot hagytak volna maguk után. Az utóbbi időkben azonban egyre több adat mutat arra, hogy ez nem teljesen igaz. A Tel-avivi Egyetem, az Izraeli Régészeti Hatóság és a Ben Gurion Egyetem közös kutatásának eredményei azt támasztják alá, hogy a neandervölgyi embereknek legalább egy része keveredett a mai emberek elődeivel, a Homo sapienssel, amiért is az emberiség génállományában az ő génjeik is benne vannak. A kutatást vezető Rachel Sarig antropológus egy interjúban a következőket mondta el a kutatásukról: a barlangban talált néhány fog alapján olyan emberek éltek a mai Izrael egykori területén, akik az aurignaci (orinyaki) kultúrához tartoztak, és Európából érkeztek oda 40 ezer évvel ezelőtt. (Erről itt olvastunk.). Az aurignaci kultúra egyébként Európa és Délnyugat-Ázsia meghatározó kultúrája. Nevét első lelőhelyéről, a dél-franciaországi Aurignac település mellett feltárt leletegyüttesről kapta. A Wikipedia leírása szerint a kultúrához besorolt leletek legkorábbi képviselői 40–36 000 évvel ezelőttiek, az utolsó ilyen jellegű leletek pedig 28–26 000 évesek. Az aurignaci kultúra az őskőkorszak utolsó periódusa, a felső paleolitikum kezdeti szakaszában, egyúttal a neandervölgyi ember létének utolsó korszakban jött létre. Jellemzői a pengeszerű kőeszközök: kések, kaparók, szilánkeszközök és a vésett-faragott csonteszközök, kő- és csonthegyű lándzsák, amelyek mellett ékszereket és hangszereket is találtak. A leghíresebb barlangfestmények is ebből a kultúrából maradtak fenn: például a Chauvet-, az Altamira- vagy a Lascaux-i barlang falain. (A legkorábbi ilyen jellegű barlangrajzok Észak-Spanyolországból és Dél-Franciaországból származnak.) Az, hogy Európából érkező embercsoportot találtak Galileában, önmagában is meglepő volt. Eddig ugyanis azt gondolták, hogy a Földközi-tengernek ez a térsége csak egy irányban teremtett kapcsolatot Afrikával, vagyis hogy csak onnan érkeztek emberek Galilea felé. Most azonban ez az elképzelés is megdőlt. A néhány megtalált fogból azt is megtudták, hogy az aurignaci kultúra tagjai részben neandervölgyiek, részben Homo sapiensek voltak, és hogy egy csoportjuk negyvenezer évvel ezelőtt a mai Izrael területére vándorolt Európából. Ott azután két-háromezer évig éltek, majd eddig még nem ismert okból minden rájuk utaló nyom eltűnt. Mindez azonban nem zárja ki, hogy egyszer még a térség egy másik pontján a régészek további leletekre is rátaláljanak.
A Baradla-barlang kultuszhely lehetett A sziklák alatt valóban bronzkori tárgyakra, köztük egy ceremoniális ruházat vereteire találtak rá, egy olyan térben, amely láthatóan kultuszhelyként szolgált. A leletek egy csoportja 5000, egy másik együttese kb. 3200 éves. A legjelentősebb tárgyak a felvidéki Kiéte faluról elnevezett, bronzkori Kyjatice-kultúrából valók, az abban élők ősi rítusaihoz kapcsolódhatott. Ezt a kultúrát valószínűleg összetett hiedelemvilág jellemezte, amelyről azonban írott források híján a kutatók is csak keveset tudnak. Mindenesetre sámánisztikus jellegű, a természetfeletti lényekkel bonyolult kapcsolatot ápoló hiedelemrendszert képzelhetünk, amelynek színességét, az áldozatok gazdagságát a mostani leletek mindenképp bizonyítják. Az 59 tárgyból álló, 3200 éves leletegyüttesben nagyrészt kerek, díszített bronzveretek és fecskefarok alakú csüngők vannak. A régészek szerint ezek a már említett ceremoniális (papi) ruha tartozékai lehettek. A ruha maga azonban teljesen szétfoszlott, szerves anyagok sem maradtak utána. Az ELTE régészei emellett szépen díszített kerámiákat, emberi maradványokat és rituális áldozati állatcsontokat is találtak (ez utóbbiak olykor nagy halmokba összerakva kerültek elő). Mindez egyértelműen arra mutat, hogy a Baradla-barlang néhány ezer éve fontos kultuszhely lehetett. „Azt gondoljuk, hogy ez a barlang úgy működhetett, mint egy búcsújáró hely. Áldozatokat mutattak be, kultuszhelyeket alakítottak ki, beavatási szertartásokat tartottak – erre bizonyítékok az ép és jó minőségű kerámiák, a hatalmas mennyiségben, néhol kupacokban elhelyezett állatcsontok, az áldozati ételek maradványai” – mondta a kutató, aki nem tartja valószínűnek, hogy a barlang tereit állandó lakóhelyként használták volna, hiszen a százszázalékos páratartalom miatt erre nem alkalmasak. Átmeneti menedékhelyként és szentélyként azonban rendszeresen látogathatták a bronzkorban a cseppkőbarlangot, amelynek most megtalált kincsei a jövőben a Nemzeti Múzeumban lesznek láthatóak. Lévai Júlia |
|||||||||||||
|