Milyenek voltak a világ első kórházai? |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
Aki olyan súlyosan megbetegszik, hogy az otthoni kezelése már nem biztosítja a gyógyulását, az kórházba kerül. Emellett a legtöbb nő is ilyen intézményben szül. A mai kórházak belső szerkezetét a betegségek fajtái határozzák meg. A betegek befekhetnek például a belgyógyászatra, a tüdőgyógyászatra, a sebészetre, a kardiológiára és így tovább. A kórházak születésének idején azonban másféle szempontok határozták meg a gyógyítás elkülönített helyeit. |
|||||||||||||
Az elsők az indiaiak voltak A feljegyzések szerint az első kórházakat i.e. 600-ban, Indiában építették, Asóka király uralkodása idején (i.e. 273 -232). Az Indiában uralkodó vallás, a buddhizmus egységben szemlélte az ember testét és lelkét, ezért különösen fontosnak tartották, hogy mindkettőt együtt és épségben őrizzék meg az emberek. A kórházakban a gyógyításhoz ugyanúgy hozzá tartoztak a lelki harmóniát segítő gyakorlatok, mint a sebek vagy fájdalmak, fertőzések kezelései. A betegek számára tehát olyan tereket is biztosítottak, ahol sétálni, meditálni, tornászni is tudtak.
Az élet feltétlen tiszteletének köszönhető, hogy különösen magas szinten állt a sebészet. Még császármetszést is alkalmazták, holott ez az akkori körülmények között – tehát a biztonságos fertőtlenítő szerek és érzéstelenítők nélkül – nagy bátorságot is igényelt. Mégis minden olyan esetben alkalmazták, amikor úgy ítélték meg, hogy a beavatkozás nélkül veszélybe kerülne az anya vagy a születendő csecsemő élete. Indiában jelent meg először a „közegészségügy” fogalma is, amelynek elveit részletesen kidolgozták. Buddha tanításait követték akkor is, amikor elrendelték, hogy tíz falunként lennie kell egy-egy orvosnak, aki segíti a betegeket a gyógyulásban. Szanatórium az egészség istenének tiszteletére Az ókori görög kultúrában szintén fontosnak tartották a test és a szellem épségét. A görög poliszok világában a harmónia volt a legfőbb eszmény, és ez a testre és a lélekre egyaránt vonatkozott. Athénban ezt a kalokagathia szóval fejezték ki. (Ez a „szép és jó” jelentésű „kalosz kai agathosz” szavak összevonásából keletkezett.) A kalokagathia eszméjének követésébe az is beletartozott, hogy az ember felelősséget érezzen az egészségéért. Ezért a sport és a rendszeres edzés a legtöbb ember hétköznapi életének szerves része volt.
A cikk folytatása itt olvasható. |
|||||||||||||
|