Játékos hadműveletek, amelyek vérre mennek |
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A harci cselekmények végkimenete elsősorban azon múlik, hogy ki milyen stratégiával mozgatja a rendelkezésére álló katonai erőket. Ez azonban olykor kevés ahhoz, hogy egy hadsereg győzni tudjon: a fizikai összecsapások mellett gyakran egyfajta információs háborút is meg kell vívni. Ennek részei az elterelő hadműveletek is, amelyeknek az a céljuk, hogy hamis információkkal tévesszék meg az ellenfelüket, például a támadásuk várható színhelyéről vagy időpontjáról. Ezek az elterelések első pillantásra esetleg szórakoztató cseleknek, vicces átveréseknek látszanak, valójában azonban kiemelkedő a jelentőségük. Az épp 75 éve, 1945-ben befejeződött II. világháború két sorsfordító partraszállását is olyan elterelő hadműveletek előzték meg, amelyek rengeteg áldozattól kímélték meg a harcolókat. |
|||||||||||||
A hihető véletlenre alapozott hadművelet
A náci tengelyhatalmakkal szemben álló szövetségeseknek 1943 elején el kellett dönteniük, hogy a franciaországi vagy az olaszországi offenzívát indítják-e meg előbb. Ennek megbeszélésére szervezték meg a casablancai konferenciát,
Mivel ekkor még a szövetségesek erőit lekötötték az észak-afrikai harcok, az ennél is jelentősebb észak-franciaországi partraszálláshoz egyelőre nem tudták volna összevonni a csapataikat. Ezért a konferencián abban egyeztek meg, hogy első lépésként az Afrikához közelebb eső Szicília partjait veszik célba. E mellett szólt az is, hogy ha sikerül elfoglalni a stratégiai jelentőségű szigetet, akkor a hajóik az egész Földközi-tengeri medencében szabadon mozoghatnak, és ez állandó fenyegetést jelenthet a németek számára. Nehezítette azonban a helyzetüket, hogy Hitler erős páncélosokkal uralta a szicíliai területet. A kérdés tehát az volt, hogy vajon el lehet-e valahogy érni, hogy a német hadvezetés máshová vigye ezeket az erős fegyvereket. Mi lenne, ha elhitetnék a németekkel, hogy Görögország valamelyik partszakaszát fogják megtámadni? A rádióüzenetek ilyesmire kevésbé voltak alkalmasak, ezért azt találták ki, hogy a „hihető véletlen” eszközét vetik be, és egy olyan bizonyítékot „szállítanak” az ellenfélnek, amellyel kapcsolatban nem gyanakodhatnak szándékos megtévesztésre. A cikk folytatása itt olvasható. |
|||||||||||||
|