Budapest megújulása az 1870-es évektől A Belvárost a külsőbb területekkel és a Városligettel a 19. századig a Király utca kötötte össze.
Akkoriban még villamos is közlekedett ezen a keskeny utcán. A zsúfoltan beépített Terézvárosnak szüksége volt egy kulturáltabb sugárút kiépítésére. Kosstuh Lajos a Pesti Hírlapban megjelent írásában szóvá teszi, hogy Pest nem elég "fővárosi". Ennek orvoslására veti föl idősebb Andrássy Gyula miniszterelnök, hogy legyen a kerületben egy széles sugárút. Ma ez az út az ő nevét viseli. A képviselőház 1870-ben bólintott rá a sugárút terveire, aminek megvalósítása egybeesett a másik nagy mérvű terv, a Nagykörút megépítésének ötletével. A két új út, az akkor még gödörként tátongó nyolcszögletű téren - az Oktogonon - találkozott. De nem csak az utat, hanem a környék házainak újraépítését is ekkor kezdték meg. Az Operaház mellett számos házat szintén Ybl tervei alapján építettek meg. Az utat 1876. augusztus 20-án adták át. Eleinte Sugárútnak, majd Andrássy útnak nevezték el. A grandiózus építkezés után, a Milleniumi ünnepségek közeledtével a Városliget irányába menő tömegközlekedést is meg kellett oldani. Megkezdték a földalatti vasút építését, ami két év alatt el is készült. Ennek az újjáépítési láznak köszönhető, hogy Ybl Miklóst megbízták az Operaház tervezésével.
Az Operaház a megújuló Budapest meghatározó épülete
Budapest egyik leglátványosabb épülete helyén, akkoriban mocsaras környéken egy kétes hírű csárda állt. Sokáig nem voltak hajlandóak a csárdát eladni az építtetőknek, de azt végül kisajátítással megszerezték, és elindulhatott az építkezés. Az Operaház megépítésében a pályájukat még a reformkorban megkezdő legnevesebb alkotók működtek közre. Ybl Miklós Pollack Mihály tervezőirodájában kezdte meg munkáját. Tervezői stílusára nagy hatással volt 1840-ben tett müncheni és itáliai tanulmányútja. Építészeti terveire leginkább a neoreneszánsz stílus volt a jellemző, az Operát is ebben a stílusban tervezte. A falfestményeket Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan készítették.
Az opera mint népszerű szórakozási lehetőség Az 1870-es évekig a Nemzeti Színház adott otthont drámai- és operaelődásoknak, de egyre kevésbé tudott megfelelni az akkori igényeknek.
A Lipót- és Terézvárosban, amely a legsűrűbben lakott városrész volt, nem volt színház. Ezért a mai Klauzál téri csarnok helyén álló ideiglenes színházban tartottak drámai és zenés előadásokat. Ennek sikerét látva, 1872-ben Lónyai Menyhért miniszterelnök kérte fel Orczy Bódogot a Nemzeti Színház igazgatóját, hogy tegyen javaslatot egy létesítendő operaházra szólóan. Előterjesztésében így fogalmazott: "a dráma és opera együtt, egy házban kénytelen működni (...) a színház maga nem felel meg mindkét szak céljainak". Szükségessé vált egy önálló épület és társulat létrehozása a város szórakozási igények kielégítésére.
Az Operaház jelentősége 1884. szeptember 27-én nyitotta meg az Operaház kapuit. A tervek szerint Erkel Ferenc István király című operájával kezdték volna az évadot, ám mivel ez nem készült el, a Bánk bán első felvonását és a Hunyadi László nyitányát adták elő, Erkel vezényletével. Az Operaház megnyitása óriási lehetőséget teremtett a magyar nemzeti operairodalom kibontakozásának. Az Operaház mind a mai napig az egyetlen nagylétszámú társulattal rendelkező operákra szakosodott színház, így az ország kiemelt kulturális intézménye. A dalszínház megnyitása óta - az operatársulat mellett - a Magyar Nemzeti Balettnek is otthont ad.
Ha érdekelnek Magyarország látnivalói, és azok története, lapozd fel az Otthonunk, Magyarország című kötetet! |