Asztrológia: pillantás a csillagokba

2010. augusztus 12., 08:18
 

Az asztrológia az ókorban a csillagászat tudományához,az asztronómiához kapcsolódott, de még a középkorban is egyetemi tanszéke volt. A felvilágosodás racionalizmusa azonban áltudománynak tartotta a csillagjóslást, ami törést jelentett az asztrológia történetében. Napjainkban ismét nagy népszerűségnek örvend. Ha érdekel az asztrológia története és a csillagképek, olvasd el cikkünket!


 

Babilon, az asztrológia bölcsője

Az asztrológia rövid története
Az asztrológia történetének kezdetét minden kutató Babilonba, a Tigris és az Eufrátesz torkolatához helyezi, melyet az ott talált ékírásos táblák bizonyítanak. Ezeknek a tábláknak az anyaga tartalmazza a Hold és az akkori ismert bolygókról szóló megfigyeléseket, amiből kiderül, hogy a bolygók mozgási ideje már ismeretes volt előttük. Asztronómiai-asztrológiai számításaikat ezek alapján végezték el.
Az ókorban a csillagok megfigyelői egy személyben jövendőmondók is voltak. Az akkor született jóslatok azonban még nem egy személyre vonatkoztak, hanem elsősorban az emberek életet befolyásoló tényezőkre: például az időjárásra, a halak számára és a megművelt területek hozamára vagy az emberi születések számára. A betegségek, a békétlenségek, az ebből fakadó háborúk, a hatalmon lévők sorsának változásai is fontos részét képezték a jóslatoknak. Az asztrológiának ezt az ágát mundán asztrológiának nevezik.
Egyiptomban, akárcsak Babilonban a templom mellett helyezkedett el a csillagvizsgáló, és a csillagászok a papi rend tagjai voltak. Az egyiptomiak megfigyelték, hogy ha a Sziriusz fényes csillaga a hajnali égbolton a Nappal együtt jelenik meg, akkor a Nílus hamarosan kilép a medréből. Az asztronómia (csillagászat) és az asztrológia tudománya ekkor még szorosan összefonódott, noha külön tudományág volt mindkettő. Az asztronómusok feladata elsősorban az idő mérése volt: már Egyiptomban is 365 napra osztottak egy esztendőt.
A görög csillagászok már nem papok voltak, és nagy újításuk volt, hogy már nem csak mundán asztrológiát művelték, hanem bevezették a személyre szabott horoszkóp készítését. Az asztrológiai születési képletet radixnak nevezik, mely a szülött pontos születési ideje és helye alapján készül. Platón és Püthagorasz is azt vallotta, hogy az emberi sors irányítói a bolygók.

Az asztrológiai kör ábrázolása a középkorban

A Kr. e. II. századra az asztrológia Itáliába is eljutott. Rómában a csillagjóslás az államvallás része volt.
A kereszténység idején azonban már ellentmondásos volt az asztrológia megítélése, noha sok középkori gondolkodó még ekkor is összeegyeztethetőnek vélte annak tanait az egyház tanításával.  Roger Bacon például azt mondta, hogy az ember szabad akarata és a csillagok együttes hatása határozza meg életünket.
A XV-XVI. században is igen népszerű volt az asztrológia, helyenként még egyetemi tanszéke is volt.
Az újkor azonban alapvetően megváltoztatta az asztrológia világképét, a XIX. századi tudományos forradalom számára nem volt eléggé "racionális" és bizonyítható. Napjainkban újra virágkorát éli, számos új ága alakult ki.
 
Mik a csillagképek?
Ahhoz, hogy tisztázni tudjuk, mit jelent a csillagkép szó, először azt kell tudnunk, mi is az valójában, amit mi csillagnak nevezünk? Egy tiszta éjszakán kb. 2400 csillagot láthatunk. Elsősorban a bolygók, a Föld testvérei a feltűnőek. A csillagok ezekkel szemben nem bolygók, hanem napok, amelyeket állócsillagoknak is szoktak nevezni. A szomszédos napok olyan messze vannak, hogy egymáshoz viszonyított mozgásuk szabad szemmel nem figyelhető meg. Innen nézve úgy látjuk, mintha az égboltra rögzítették volna a csillagokat. Az állócsillagok mindig ugyanazt az alakzatot, ugyanazt a csillagképet alkotják. Ez arra késztette az embert, hogy az egész képnek egyetlen, jellemző nevet adjon. Az ókori egyiptomiak, babiloniak és görögök isteneikről vagy állataikról nevezték el ezeket a formációkat. Néhány csillagkép, mint az Oroszlán és a Skorpió egyértelműen állatot formáz, így az ő elnevezésük egységes. Ám vannak olyan esetek, amikor az elnevezés és az alakzat között alig van összefüggés, így többféle nevet kaptak egyes csillagképek. Az ún. nyugati asztrológia Európában a legelterjedtebb, de létezik kínai, indiai, maya és sok másféle asztrológia is, amely más képeket és analógiákat használ.
 

A Szűz csillagképe

A 12 csillagkép
A Föld naponta egyszer megfordul a tengelye körül. Bolygónk ezenkívül minden évben egyszer megkerüli a Napot. A Föld Nap körüli keringése miatt az égboltnak mindennap más részét látjuk. Azok a csillagképek, amelyek a nap irányában fekszenek, nem látszanak. Az éppen látható csillagkép határozza meg azt, hogy egy adott időszakban, melyik az uralkodó.
Ahogy az esztendőt 12 hónapra osztjuk, úgy osztja az asztrológia is 12 egységre az évet. A nyugati asztrológiában, ami Európában a leginkább használt, a tavasz kezdőnapja nyitja az évet, a Kos csillagjegyével, március 21-én. A 12 asztrológiai csillakép időrendi sorrendben: a Kos, a Bika, az Ikrek, a Rák, az Oroszlán, a Szűz, a Mérleg, a Skorpió, a Nyilas, a Bak, a Vízöntő és a Halak. Elnevezésüket az égen elfoglalt csillagok formája alapján kapták. A különböző népeknél azonban más és más elnevezése lehet ezeknek a csillagképeknek. A kínai asztrológiában például ismeretes többek között a Kakas, a Majom, a Patkány, a Tigris elnevezés is. Ennek az asztrológiának érdekessége, hogy nem csak hónaphoz, hanem évhez is köt egy-egy csillagképhez tartozó jegyet.

Néhány érdekesség a csillagképekről

Kasztor és Pollux, akikről az Ikrek csillagképet elnevezték

A Bika a téli égbolt szembeszökő csillagképe. Babilóniában a Bika a szerelemistennő, Istár jóvoltából került az égre. A bika semmisítette meg az istennő szerelmét elutasító Gilgamest. Az ókori egyiptomiak a csillagképben Ápiszt, a szent állatot látták, aki tavasszal a Napot a szarvai közé vette, és olyan magasra emelte, hogy ez még nyáron is ott maradt.
A hideg téli hónapok idején könnyen megtalálhatjuk az Ikrek csillagképét az égbolton, melynek legfényesebb csillagai Kasztor és Pollux még a nagyvárosok egén is feltűnnek. Ezeket a csillagokat a spártai Tündareosz és Léda fiairól nevezték el.
Az Oroszlánt már az ókori egyiptomiak is tiszteletben tartották, mert abban az időben a Nap a Nílus áradásakor ért ebbe a csillagképbe, mely számukra az életet jelentette.
A Szűz az emberiség által említett legrégebbi csillagképek közé tartozik. Benne minden nép a termékenység istennőjét tisztelte. A babilóniaiak szerint ő volt Istar.
A Mérleg számos leírás szerint korábban a Skorpióhoz tartozott, és csak az ókori rómaiak vezették be önálló csillagképként.
A Skorpió csillagjegyét már Kr. e. 5000 évvel is így hívták.
A Nyilast nyilazó emberként ábrázolták. Az ókori görögök e képben a bölcs kentaurt, Kheirónt látták, aki számos nagy hős tanítója volt.
A Vízöntő is a legrégebbi képek közé tartozik, a babilóniaiak Tengernek hívták, mert ott számos olyan csillagkép volt, melyet a számukra életfontosságú vízzel hoztak kapcsolatba.
Minden népnek minden csillagképhez megvolt a maga története, ám ezt most csak érintőlegesen ismertettük. Ha érdekel, melyik csillagjegyhez, milyen történetek kapcsolódnak, lapozd fel Csillagképek és csillagjegyek című kötetünket!

 
Nyomtatóbarát verzió
Küldd tovább ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek
Ajánld a Mi MICSODA Klubot barátodnak, ismerősödnek

Kapcsolat | Impresszum