Vakvezető kutyák

Az embereket segítő kutyák nemcsak vakvezetők lehetnek. Az egyik, legrégebbi társunk sokféle gondban, bajban állhat mellettünk úgy, hogy az érzékeivel pótolja a mi, megsérült érzékeinket vagy cselekvési hiányosságainkat. Így jelezhet egy készülődő, epilepsziás rohamot, segíthet feloldani kapcsolatteremtési nehézségeket, begyakorolni a gátolt simogatásokat, egyéb gesztusokat olyanoknál, akiknél ezt valami megakadályozza, és a hallássérülteknek is jelezhet fontos körülményeket. A legnagyobb létszámban azonban a vakokat és gyengénlátókat segítik a kutyák, ott tudják folyamatosan „alkalmazni” őket.

A vakvezető kutyákon mindig van egy vöröskeresztes jelzés.
A látássérültek a biztonságos mozgásuk korlátozottsága miatt évszázadokon át csak nagyon szűk lehetőségek között tudtak tanulni és dolgozni, s csupán néhány, egyszerűbb szakmában hasznosíthatták magukat, gyakorolhatták a kreativitásukat. Amióta azonban kiképzett kutyák is segítik őket, a közlekedésük sokkal kisebb gondot jelent, s nem kell fontos dolgokból kimaradniuk. Az emberek tehát hálával tartoznak segítőiknek, ezért is kaptak a vakvezető kutyák április 27-én egy világnapot. Az öltet a Vakvezető Kutyakiképző Iskolák Világszövetségében jutott eszébe valakinek, 1994-ben, s azóta ünneplik meg világszerte ezen a napon az ember ügyes és jó lelkű segítőtársait.

Mit kell tudnia egy vakvezetőnek?
Képzeljük el, milyen sokféle akadállyal, veszéllyel kell megbirkóznia egy beszélni nem tudó élőlénynek ahhoz, hogy a gazdáját, aki nem lát, elvezesse például egy nagyáruház második emeletén lévő ruhaboltba. Lehet, hogy otthonról lifttel kell lemenniük – itt figyelnie kell arra, hogy még a póráz se kerüljön be az ajtórésbe, s hogy megtalálja a legjobb megoldást, ha netán elakad a lift. A földszinten pedig esetleg még néhány lépcső is várja őket, amely a lifttől a kapuig visz. Az utcán figyelnie kell a többi emberre, akik azonban nem feltétlenül figyelnek őrá, és akiknek nem érti a szavát vagy a gesztusait. Nem gabalyodhat bele mások lábába, akkor sem, ha nagyon sok ember járkál körülötte. Meg kell találnia a zebrákat, vagy a buszok, villamosok megállóját. Úgy
Ezek a bumfordi picik nemsokára életmentő feladatok ellátására lesznek alkalmasak, egy vak ember mellett.
kell vezetnie a tudására támaszkodó embert, hogy az kikerülje a váratlan akadályokat, bokája ne ficamodjon ki egy-egy alattomos aszfaltfelpúposodáson vagy gödröcskében, és főleg hogy ne lépjen le a járdáról, amikor piros a lámpa. A kutyáknak pedig ez a legnehezebb, hiszen a színeket nem tudják megkülönböztetni. És bár az egyéb érzékeik jelzik a számukra, hogy van-e forgalom és milyen irányban, az útkereszteződésnél mégis rá vannak utalva a többi emberre, illetve a hangjelzős közlekedési lámpákra. Ha túljutottak mindezeken, akkor hamarosan bekerülnek egy áruház tekervényes útjaira, esetleg az emeletek közt mozgólépcsőkön kell ketten együtt úgy elhelyezkedniük, hogy egységben maradjanak, ugyanakkor ne zavarjanak másokat. Külön feladat a mozgólépcső végén időben rákészülni, és a gazdát is felkészíteni arra, hogy mindjárt összecsúsznak a lépcsők, és váltani kell a mozgó felület és a stabil talaj között. Úgy kell leszállniuk, hogy ne akadjon be a lábuk a gyorsan eléjük kerülő, álló perembe. Ezután meg kell találni a megfelelő boltot, el kell igazodni a kitett, csüngő ruhák labirintusában, anélkül, hogy levernének közülük egyet is… egyszóval nem könnyű feladatok ezek. Még azok sem, amelyeket esetleg a vásárlást megünneplése közepette kell a kutyának végrehajtania, egy cukrászdában, ahol a gazdája finom, illatos sütit eszik.
Sajnos az ilyen helyzetekben inkább a gazdák szoktak hibázni! Ők ugyanis – merő szeretetből és hálából – gyakran túletetik a kutyáikat, akik ettől akár súlyosan is megbetegedhetnek. Így azután előfordul, hogy amikor már végképp letelt a szolgálatuk, és „nyugdíjba mentek”, be kell vonulniuk egy kutyaszanatóriumba, ahol alapos fogyókúrának és ízületi kezeléseknek vetik alá szegényeket.
 
Hol tanulnak a vakvezető kutyák?
Magyarországon a jelen pillanatban százötven, jól képzett vakvezető kutya él.
A kutyákat ugyanúgy ügyességi tanpályákon és részletesen kidolgozott tantervek alapján képzik ki a felkészült szakemberek, ahogyan a sportolókat vagy az autóvezetőket.
A szervezett vakvezető-kutyakiképzés Magyarországon 1976-ban indult meg, Ritthnovszky János kezdeményezésére. A ma is azonos helyen (Csepelen) működő iskola első vezetője Fehér Gyula, országos hírű kutyakiképző volt. A szakemberek szerint vakvezetésre a német juhászkutya, a labrador retriever, az óriás schnauzer, az újfundlandi, angol szetter és az airdale terrier a legalkalmasabb. Az egyik azért, mert a játékossága és kíváncsisága teszi jó partnerré (ilyen például a labrador), a másik pedig éppen ellenkezőleg: azért, mert nagyon fegyelmezett és céltudatos tud lenni. Mindkét tulajdonság nagyon hasznos lehet az emberrel való kapcsolatukban. A képzésben azonban nemcsak a kutyáknak, hanem a jövendőbeli gazdiknak is nagyon komolyan részt kell venniük, ezért az iskola kéthetes bentlakásos lehetőséget biztosít a számukra.
A vakvezető kutya kiképzése abban különbözik az általános (vadász, őrző-védő) kutya kiképzésétől, hogy inkább a fegyelmezettségére, tanulási képességére épít, és kevésbé a természetes viselkedéseire. A kutyák kb. 6 hónap alatt sajátítják el egy vak ember vezetésének technikáját.
Az egyik legfontosabb feladat annak megtanítása, hogy a kutyának ettől kezdve ki kell tágítania a megszokott testérzetét, és úgy kell viselkednie, mintha a saját méretei megnövekedtek volna. Neki ugyanis a mellette haladó ember méreteit a sajátjaként kell kezelnie. Így csak olyan helyeken, nyílásokon, átjárókon mehet át, ahol mindketten ütközés nélkül elférnek. Ezt a tankocsi eszközével gyakorolják és rögzíttetik az állattal.
A tanfolyam végén az ember és a kutya közösen leteszik a közlekedésbiztonsági vizsgát, de egy ideig még „tanuló-vezetők” lesznek: egy tréner-instruktor segítségével gyakorolják a közös közlekedést, az otthoni és munkahelyi környezetben. A többiek azonban nem egy nagy T betűt látnak rajtuk, hanem a kutyán egy pici vöröskeresztet, a gazdájánál pedig egy fehér botot. A jól látók ezekből a jelekből is tudhatják, hogy a szembe jövő ember rendelkezik egy legfőbb támasszal, és ha mégis segíteni akarunk neki, akkor a társára, a mellette lévő kutyára is figyelnünk kell.

Sajnos az emberek olykor a kutyák körében is diszkriminációkat hoznak létre. Így például előfordulhat, hogy egy kerekes-székest segítő kutya nem mehet be ugyanabba a boltba, ahová a vakvezetőt beengedik. De ebben a kutyák maximálisan ártatlanok!


Sok érdekességet megtudhatsz a kutyákról a MI MICSODA sorozat Kutyák című kötetéből!


Lévai Júlia



www.mimicsoda.hu